Télbúcsúztató a Patakparton

A Csicsergők biztosra mennek, a jó zajos farsangolás után Kisze bábunkat is útnak indítottuk!  Eléggé sajátságos módon történt, mert hagyományosan a Békás patak vizére bíztuk a szalma figurát, amíg a patak tiszta volt, énekszóval, integetéssel kísérve néztük, hogy viszi el a víz.

Most már olyan nagyon benőtte a fű, a nád, a gaz, hogy szinte áll a patak, ezért ezt a módszert már nem alkalmazhattuk. Az égetést kis gyerekeknek kicsit ijesztőnek gondolnánk.

Hosszas tanakodás után Kiszénket hosszú meneteléssel elkísértük a megszokott helyre, de azt a furfangos megoldást eszeltük ki, hogy mi csak eddig jöhettünk, de Matyi bácsi (Weinacht Mátyás gondnok bácsink)jó messzire kíséri majd, hogy igazán elérkezzen a várva várt tavasz.
Elmondtuk jó hangosan a mondókánkat .

Jer, jer, kikelet,
seprűzd ki a hideget,
engedd be a meleget,
dideregtünk eleget!

Elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt c. dalt, Zita néni azért kicsit megmosdatta a bábut, „aki” ezután hosszú útra indult Matyi bácsi karján, és mint a filmeken, eltűntek a messzeségben.

Nagyon örültünk, hogy már a másik feljárón is biztonságosan tudtunk közlekedni, visszafelé a Vörösmarty utcán jöttünk.
Így senki sem látta a csendben visszafelé surranó Kisze bábut, és kísérőjét.

P.Kati néni
Csicsergő óvoda


 

Az eseményekről házi költőnk, Matyi bácsi most is, mint minden évben írt egy költeményt:

Eljött március idusa
Zajos újra az óvoda
Feldíszített egytengelyű
Gördül méltón az udvarra.

Zituka így szólt gyerekeknek
Ő már nem Lujza rajta,
Múlóban már szalmabája
Télkirálynő nyugdíjazta.

Itt van már új kollégája
Telet űző Elizája,
elindult a díszmenet
Az élen Ildikó vezet.

A sok kutya végig ugat
hanggal jelzik ők az utat
Minden útnak vége szakad
Előttünk már a kispatak.

Énekeltünk Elíz fürdött
Zita megtett, amit lehet,
Átadta Ő Elízt nekem
Matyi bácsi veled mehet.

Gyereksereg integetett
Vidd messzire el a telet,
így ért véget Elíz útja
Hova ért, Katika tudja!