Párták és huszárcsákók a Csicsergőben

Óvodánkban már hagyománynak számít, hogy a Március 15.-ét együtt ünnepeljük meg a tornateremben.  Ebben az évben is a Mente együttes jött el hozzánk, hogy minőségi, szép magyar élőzenére táncolhassunk az ünneplő ruhánkban.

Az óvodásoknak nehéz elmondani az 1848/49-es események lényegét, nem is gondoljuk, hogy komoly ismereteket kellene átadnunk az eseményekről, de igyekszünk olyan hangulatot teremteni, amelyben büszkén élhetik meg magyarságukat.
A kisebbek örülnek az óvó nénik által készített huszárcsákóknak, pártáknak, kokárdáknak. Napokkal előtte már zászlókat festenek, képeskönyveket nézegetnek.
Festés közben már kórusban fújják:
„Piros, fehér, zöld,
Ez a magyar föld!”

A nagyobbak már beszélgetnek a szabadságharcról, a huszárokról, Petőfi Sándorról, a Nemzeti dalról. Maguk hajtogatnak csákót, díszítenek pártát sokféleképpen. Nemzeti színű gyöngyökből nyakláncok, hajdíszek, kokárdák, gyöngyös patájú lovacskák készülnek.
Hazafias nevelésünkben fontos lehetőség és alkalom ez az ünnep! Megbeszéljük, melyik országban élünk, hogy Magyarország a mi hazánk, és Biatorbágy a mi otthonunk, a mi városunk.

Mire lehetünk büszkék, mit ismerünk városunkból, ki melyik utcában lakik? Milyen a magyar zászló, melyik a mi városunk zászlója? Igyekszünk kialakítani bennük már ebben a zsenge korban a szeretetet, az érzelmi kötődést lakóhelyük iránt.
Az ünnepségre a gyülekezés legtöbbször toborzással indul, zászlóval, hegedűszóval hívjuk a csoportokat „megvédeni a hazát!”

Itt az óra,
itt az óra!
Aki vitéz
fel a lóra!
Rajta vagyok, rajta máris-
vitéz volt a nagyapám is.

(Sarkady Sándor: Fel!)

A gyerekek nagyon élvezik, hogy ünneplő ruhában, „pörgős szoknyában, kopogós cipőben”, pártában, huszárcsákóban, papírkarddal az oldalukon vonulhatnak fel.
Aztán elbűvölik őket a hangszerek, a Mente együttes zenéje, a Kossuth nóták, végül már csak nehezen tudják ülve hallgatni, és akkor a legboldogabbak, amikor már táncra is perdülhetnek.

Puska Zoltánné