Kisze Lujza

Milyen jó, hogy mindig van mire vágyakozni! Sokáig lestük a havat, amikor végre lehullott az első kevéske, mi máris boldogan hóembert építettünk, igaz, sáros, piszkos volt, de mi annak is nagyon örültünk. Azután készültek még szép hófehérek is, répa orral, dió szemekkel, rajzoltuk a hó angyalokat, csúszkáltunk a dombon.

Egy idő után elegünk lett a vizes ruhákból, csizmákból, főleg, amikor már végig néztük, ahogy a hóemberek szép csendesen elolvadtak, és az udvaron a sár lett az úr.
Emiatt kisebb lett a terület, ahol szaladgálhattunk, és már a száraz meleg idő után áhítoztunk. Az öltözködés ugyan egyre ügyesebben megy már, de azt a rengeteg téli ruhadarabot fel és levenni…

Február másodikán ragyogó napsütés volt, ami a néphagyomány szerint még hosszú telet jelent.
Ha a medve szép időt lát,
tovább folytatja az álmát.
De ha hideg, csúf az idő,
akkor már a tavasz eljő!

Ezért aztán Zita néni újra elkészítette a mi Kisze Lujzánkat, és felkerekedett az egész ovi (a picik maradtak csak „otthon”), hogy a telet jelképező bábut a vízbe dobjuk, elúsztassuk.

Elmondtuk –mit mondtuk, kiabáltuk!- Sarkadi Sándor Télkergető című versét is együtt.
„Jer, jer, kikelet,
Seprűzd ki a hideget,
Ereszd be a meleget,
Dideregtünk eleget!”

A bábu ugyan megakadt a vízi növényekkel sűrűn benőtt patakban, de legalább megpróbáltuk! Viszont azóta is nevetünk, ha eszünkbe jut Zita néni elszólása, aki a nagy igyekezetben „Jégtörő Jánost” mondott Matyi bácsira, aki hősiesen talicskázta Kisze Lujzát a patakhoz.

Krónikásunk, Weinacht Matyi bácsi versben is megírta a történteket.

Télkergető- Lujza

Napsugár köszön már
Éji holdtestvérnek,
Hóvirágot nyújt át
Tavasz téltündérnek.

Hétfő délelőtt van,
Nagy a zsivaj- lárma,
Udvaron sok gyerek
indulásra várva.

Díszes talicskába
Óvodánk Lujzája,
Ad magára, csinos
Zöld –fehér ruhája.

Kendő védi fején
Szalmafrizuráját,
Három rendezett fog
Adja meg a báját.

Sorakozik a sok gyerek
Ma egyik sem álmos,
Indul is már talicskástul
A Jégtörő János.

Mi van készülőben
Télnek temetése,
Szalma Kiszét tolom
Szélutca végére.

Ruhát levet télkergető
Segít Zita néki,
Vidd messzire el a telet
Gyereksereg kéri.

Vízre tettük szalmatestét
Vígan énekeltünk,
Boldog arccal integettünk
Sorban visszamentünk
.

 

Csicsergők
Puska Kati néni

 


További képek