Névadónk

Benedek Elek
1859 - 1929

 

1859. szeptember 30-án -ben született Székelyföldön, Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban.

A falu lakói melegszívű, becsületes emberek voltak, akik meséket, legendákat, történeteket mesélgettek egymásnak munka közben, vagy éppen esténként a gyerekeknek. Ebben a természetben és szellemben nőtt fel Benedek Elek. A legnagyobb ajándék mégis az volt, hogy meg tudta őrizni ezeknek a meséknek a varázsát, és ezt tovább is tudta adni.

Első iskoláit Kisbaconban végzi, később Székelyudvarhelyen készül egyetemi tanulmányokat folytatni. A kollégiumban kezd el foglalkozni a kultúrával, nyelveket tanul és részt vesz az önképzőkörben is. Érettségi után Budapestre költözik, egyetemre jár - bölcsész szakon tanárnak tanul. Ekkor mutatja be székelyudvari barátjával, Sebesi Jóbbal, összegyűjtött népköltészeti gyűjteményüket Gyulai Pálnak. A neves kritikusnak azonnal elnyerte tetszését a gyűjtemény, s ezután Benedek Elek félbehagyja tanulmányait és újságírónak áll. A Budapesti Hírlap újságírója lesz.

1885-ben jelenik meg a Székely Tündérország című kötete, amely már önállóan megírt népmeséket tartalmazott. Hat évvel később jelent meg a Székely mesemondó. Az igazi vállalkozás azonban az 1894 és 1896 között megjelent, öt kötetből álló Magyar mese- és mondavilág, ami a millennium ünnepére készült. Jelentősek Benedek Elek mesefordításai is. Ezek a Kék, Piros, Ezüst és Arany mesekönyvek.

1887-től 1892-ig országgyűlési képviselő, egy ideig szabadelvű párti, majd a nemzeti pártba lépett át. Képviselői beszédeiben mindvégig az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Több napilap és folyóirat is fűződik a nevéhez, köztük: a Magyarság, a Magyar Világ, a Magyar Kritika, a Nemzeti Iskola és a Néptanítók lapjának is volt a főszerkesztője. Pósa Jánossal, 1889-ben megindította az első valóban irodalmi értékeket felmutató gyermeklapot, Az én újságomat.

Ifjúsági könyvsorozatot indított a Kis Könyvtár címmel, amely később Benedek Elek kis könyvtára címmel jelent meg. A Kisfaludy Társaság 1900-ben választotta tagjává, s műveket, az ifjúság számára mese-átdolgozásokat (Grimm, Ezeregyéjszaka), verseket, színdarabokat írt.

1921-től haláláig Kisbaconban élt, miközben szerkesztője volt a Cimbora című ifjúsági lapnak. 1929. augusztus 17-én halt meg munka közben.
Az utolsó három szó, amelyet kért, írói végrendelete: - „… fő, hogy dolgozzanak.”